Bemutatás:

Kiskunlacháza 1785-ből származó, majd több alkalommal (így 1826-ban) jelentősen átalakított műemlék községházája a Kiskunság és Pest megye egyik legrégebbi, ilyen célra épült épülete. A központi hatalomnak (Mária Terézia, II. József) a helyi közigazgatás modernizálását célzó és szakszerűségét folyamatosan javító törekvése szerencsésen találkozott a helyi igényekkel a lacházi községháza építésekor. Az egykor élt redemptus elődök önkormányzatisághoz ragaszkodását és öntudatát tükröző épület méltán kerül a helyi értékek élére. Figyelemre méltó, hogy a közösséget sújtó természeti csapások közepette is tudtak áldozni ennek a felépítésére.

A lacháziak a Jászkun Kerülethez intézett, 1784. január 7-én tárgyalt felterjesztésükben kérték először az új községháza terveinek és költségvetésének jóváhagyását. A Jászkun Kerület által a Magyar Királyi Helytartótanácshoz továbbküldött kérvényben az országos hatáskörű kormányszerv részletes vizsgálatot rendelt el, amelynek lefolytatására Bedekovich Lőrinc jászkun kerületi mérnököt bízták meg. Bedekovich a helyszíni szemle során megállapította, hogy a levéltári iratok a nedvességtől áznak, és a régi községháza olyan rossz állapotban van, hogy néhány éven belül romba dőlhet. Határozottan kiállt az építkezés mielőbbi megkezdése mellett, amivel végül meggyőzte a kerület vezetését az új épület szükségességéről. Sőt, maga készítette a ház tervrajzát. Végül a lacházi községháza kivitelezésével – az elfogadott költségvetés betartásával – Rabl Károly gyöngyösi kőművesmestert bízták meg, aki a Jászkun Kerület hivatalos építőmestereként számos míves épület létrejöttében játszott szerepet térségünkben, mint építésvezető vagy éppen, mint tervező építész.