Bemutatás:
A kiskunlacházi református templom a protestáns templomépítészetnek egyik legjobb példája. Eredetileg a falu a Duna mellett feküdt. Az 1741-es árvíz miatt az emberek kénytelenek voltak magasabb helyre átköltözni. A következő évben, 1742-ben már elkezdtek a falusiak templomot építeni, amit 1771-en átépítettek.
Később a falu lakosságának a növekedése és a templom rossz állapota tette szükségessé, hogy egy új templomot építsenek. Nagy igényük és kívánságuk volt ez abban az időben a hívőknek, ezért a gyülekezet már 1820-ban 8000 forintos szerződést kötött az új templom építésére. A reformkori Pest kedvelt építészét, a sokat foglalkoztatott építőmestert, Hofrichter Józsefet kérték fel a tervezésre, aki a mai Kálvin téri templom építését is irányította. A két templom hasonlósága ma is szembetűnő, és valószínű, hogy minta volt a pesti templom a lacháziaknak. 1822-ben kötöttek meg egy második szerződést az építésszel a karzatok, a szószék megépítésére és a torony befejezésére. 1924 júniusában készült el a toronysisak Schmidt András építésében, és szeptemberben a toronygomb is felkerült az épületre. Bibó István dolgozta fel a kiskunlacházi református templom építésének történetét, aki a művében a következőket írta az építkezésről.
„Az építkezés igen jól haladt. A munka megkezdésétől számítva nem egészen tíz hónap múlva, 1821. március 16-án ugyanis már a templomhajó fedélszerkezetéről kötöttek szerződést Schmidt András ráckevei ácsmesterrel, akinek a szerződéshez kapcsolt, részletes, színezett, feltűnően szép és gondos tervrajza fennmaradt.”
1913-ban készült a jelenlegi toronysisak, a renoválásakor lecserélt toronygomb őrizte az 1824-es befejezés dokumentumát. Hofrichter József építész fő műve ez a klasszicista stílusú református templom.
2018-ban a műemlékvédelem támogatásával a tetőtér teljes faszerkezetének és a lépcsőnek a rekonstruálására, a villámvédelem kiépítésére, a gömb és a csillag aranyoztatására is sor került. A templom tornyának a gömbjében „időkapszulát”találtak, amelyet először 1824-ben Szeles Sámuel lelkipásztor kezdeményezésére helyeztek el a templom építésekor, majd 1868-ban Könyves Tóth Kálmán lelkipásztor idejében, amikor a zsindelytetőt bádogra cserélték ki. Végül 1913-ban Sárközy Sándor szolgálata alatt kapott a torony vörösréz borítást. A régi iratokat átmásolták, mivel elég rossz állapotban találták meg és kibővítették a mostani felújítás történetével, a mai kor üzenetével.
Az 1824-es első irat a következő sorokkal kezdődik:
„A kunok pártfogó Istenének, aki Atya, Fiú, Szentlélek …Lacháza szín református és kun, és a lacházi elöljáróság egy volt a presbitériummal.”