Bemutatás:
Volly István (Volly László István) (1907. január 27- 1992. június 13.) született Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, Kiskunlacháza déli részén, Peregen.
Tanár, néprajz,- és zenekutató, zeneszerző, népdalgyűjtő, folklorista. Népzenei hagyományaink kutatója és népszerűsítője volt. A népszokások és népi játékok felhasználásával írt bábadaptációi is sikert arattak. Bábjátékosok képzésében is részt vett.
Az 1920-as évek közepétől foglalkozott népzene, népi játék és hagyományok gyűjtésével. 1929-ben megismerkedik Lajtha Lászlóval, akinek javaslatára bekerült az Magyar Tudományos Akadémia Népzenei Kutató csoportjába. Ettől kezdve szervezetten vett részt a népzene gyűjtésében és feldolgozásában. Gyűjtései során gyakran használta a Vikár Béla által is használt fonográfot. Jelentősek voltak peregi gyűjtései (Karácsonyi énekek, Peregi verbunk).
1934-ben Turán gyűjtötte a Nagykarácsony éccakája című dalt, amely névadója lett az ő szervezésében és rendezésében a karácsonyi népszokásokat bemutató előadás sorozatnak. A Nagykarácsony Éccakája című előadást 1934–1947 között 13 alkalommal rendezték meg a Magyar Állami Operaházban és a Városi Színházban (mai Erkel Színház). Az 1980-as években még két alkalommal került sor a megrendezésre. A Budapest VIII. kerületi Horvát Mihály téri római katolikus templomban tartott előadáson részt vett Lékai hercegprímás is. A másik előadásra a Néprajzi Múzeumban került sor. 1999-ben és 2000-ben Budapesten a mátyásföldi Móra Ferenc Általános Iskola újította fel a hagyományt, Volly István emlékére.
Gyűjtő útjain bejárta Magyarország szinte minden települését és a környező országokat is. Utazásai során mindenhol érdeklődéssel tanulmányozta a helyi népzenét és kereste a kapcsolatokat a magyar zenével, Afrikáról-Amerikáig.
Dr. Volly István peregi születésű zeneszerző emlékére 2008-ban emléktáblát állíttatott Kiskunlacháza Önkormányzata és a helyi művészeti iskola névadója lett. – Volly István Alapfokú Művészeti Iskola –
