Bemutatás:
A lacházi temető a város legmagasabb pontján, az egykor Cirok-hegynek nevezett dombon, illetve később a domb körül alakult ki. Az első síremlék 1762-ből való. A nagy árvíz idején a hagyomány szerint ide menekült a lakosság. A szegényebb embereknek faragott kopjafák kerültek a sírjukra, a tehetősebbeknek tardosi vörös márvány síremlékei vannak.

A feliratok ma már nehezen olvashatóak. Kopjafát is már csak elvétve látni. A temető erdőtemető jellegű. Nagy részben református temető, mivel az őslakosság szinte teljesen református volt. Később elkülönítve 1/5-öd résznyit átadtak a XIX-XX. század fordulóján egyre gyarapodó katolikus közösségnek. 1960-ban épült a ravatalozó, melyet 2006-ban felújítottak.

A ravatalozó mellett emlékmű található, melyen a temetőben nyugvó lelkipásztorok névsora található. Minden évben halottak napján a gyülekezet tagjai megemlékeznek szeretett lelkipásztoraikról. Név szerint: Rozgonyi György, Szeles Sámuel, Vörös János, Vass Kálmán, Sárközi Sándor, Soós Ferenc, Kővári László, Szabó Balázs, Sándor Ernő, Cserháti Kálmán, Basa Sándor.

Sok-sok ember piheni örök álmát a temető csendjében, közöttük számos köztiszteletben álló személy: Dr. Szabó István községi orvos, aki a Kossuth szobor állításának kezdeményezője és az I. világháború alatt működő hadikórház alapítója volt és Gaál Imre festőművész is itt nyugszik. Többek között itt van Sárközi Sándor honvédhadnagy sírja is, aki az 1848-49-es szabadságharc hű katonája volt, de itt vannak eltemetve az 1956-os forradalom és szabadságharcban részt vettek, számos főjegyző, jegyző, művész, pedagógus, orvos a sok-sok dolgos, becsületes és tisztességes lacházi polgárral együtt békés nyugalomban.

A temető elkülönített részén található a II. világháborúban elesett szovjet katonák hősi emlékműve és a katonák sírjai. Régen a temető egy másik részében kerültek elhelyezésre a járványokban elhunyt emberek és a hadifoglyok földi maradványai.