Bemutatás:
Lacháza hajdan nem a jelenlegi helyén, hanem mintegy 3,5 kilométerrel arrébb, közvetlenül a Duna partján, a régi strand területével szemben helyezkedett el. A falu nevét a hagyomány szerint IV. Kun László királyra vezették vissza, akinek a legenda szerint itt volt a vadászlaka és Lackóházának nevezték.
Valószínűbb azonban, hogy az egykori Szántó nevű település az elnevezését a Róbert Károlynál és Nagy Lajosnál szolgáló Szántói Lack nevű hun királyi testőrről kapta, akinek egykor a tulajdonában volt. A község múltja homályba vész, nem sokat lehet tudni róla, de a török időket átvészelte, végig lakott maradt. A megfogyatkozott lakosságot Baranyából, valószínűleg az oszmán-török hadjáratok elől menekülő családokkal pótolták, akik az ellenreformáció elől menekültek. Ezek az emberek minden bizonnyal hitvallók lehettek és a falu református tudatát erősítették. A község jellege már ekkor kialakult, két fő jellemzője volt: a szabad Kiskunság és a református vallás. Ez a jelleg az áttelepülés utáni századokban is fenn maradt.

Feltételezhetően Árpád-kori templom is itt volt, melynek köveit nyaralók építése során találták meg. A freskótöredékekből görög rítusú egyházra lehet következtetni. Milyen volt eredetileg? Arról sem írás, sem hagyomány nem maradt fenn. Régi írásokban az is szerepel, hogy 1427-től 1507-ig a Hontos székhez tartozott. Erről azonban jelenleg nincs megfelelő bizonyíték. Ez az utólag Fehérvár védelmére létrehozott szék, nagyrészt a Dunántúlon volt, de létezett ide is átnyúló része. Valószínű, hogy ezzel azonosítják.
A Duna áldás és átok volt erre a községre gyakori kiöntései által. Hiába tette termékennyé a talajt, ha a következő évben összedöntött, elvitt mindent. 1730-ban Bél Mátyás tudós, a Kiskunság leírója, azt írja: „ilyen szerencsétlen települést az egész Kiskunságban nem láttam.” A földesúri és kerületi adminisztrációt is foglalkoztatta a termést tönkretevő, vissza-visszatérő árvizek problémája, ugyanis ezek nagyban rontották a község adózóképességét, így a csökkentették az innen nyerhető bevételeket. 1732 márciusában Lacháza lakossága az új földesúr, az Invalidus Ház Udvari Bizottságához folyamodott (az adminisztrátoron Orczy Istvánon keresztül), amelyben a Duna áradásaira hivatkozva kérte a falu házainak átköltöztetését a Dunától fél órányira fekvő területre. A jegyzőkönyvhöz csatlakozó iratokat sajnos kiselejtezték, csak az engedélyt megadó szűkszavú határozat maradt fenn, ám úgy tűnik, hogy az átköltözésre véglegesen nem került sor. Erre mutat, hogy a lacháziak az árvíz elvonulása után 1732 nyarán kértek és kaptak a Helytartótanácstól engedélyt a régi megrongálódott templom köveinek és tégláinak lebontására és annak helyén új templom építésére.

Az 1741-es nagy árvíz végképp elmosta az ófalut. Ekkor költöztek ki a mostani helyre. Azóta azt a helyet belsőfalunak nevezik. Az új templom építésében a közösséget Veszprémi B. Ferenc református lelkész segítette pénzkölcsönnel, aki 1737 és 1742 között szolgált Lacházán. Veszprémi tiszteletes „a köbül újonnan, s bizonyos okokra nézve sietséggel, es nagy szorgalmatossággal építetett Templomra,” a saját vagyonából kölcsönzött 300 forintot. A belső falu legkésőbb 1752- re teljesen kiürült, mivel a tanács ekkor már kukorica- földeket osztott ki ennek helyén. A régi templom helyben maradt köveit a peregiek hordták el 1772-ben új templomuk építéséhez.
A legtöbb helyen azt írják, hogy csak egy kis harang – amelyet az első templomba beépítettek – és az a bizonyos 1651-es pecsétnyomó maradt fenn.

Ez nem teljesen igaz, mert a református egyház birtokában vannak a belsőfaluból származó tárgyak, klenódiumok, azaz szentedények, melyeket a kereszteléshez és az úrvacsorához használunk. Egy úrasztali terítő is van, amely minden bizonnyal a legrégebbi textília. Az 1739-ben felfektetett anyakönyv is épségben megmaradt. A reformáció pontos időpontját nem tudjuk, de 1652-ben a kecskeméti zsinaton felszólalt Mórágyi István lacházi lelkipásztor. Ez a legrégebbi írásos emlékünk.

1987-ben a Kiskunlacházi Üdülőhelyi Bizottság elgondolása alapján Koltai Sándor megtervezte azt a haranglábat, amely az ősi Lacháza volt templomának állít emléket. Sári Károly és Tóth Miklós ácsmesterek megépítették és 1988. augusztus 18-án Cserháti Kálmán református lelkész felszentelte. A haranglábon tábla hirdeti az ősi lacháza emlékét.

„Emlékhely 1272-1741-ig, a nagy árvízig
Szántó, majd Lacháza őstelepülés emlékére
állította a Kiskunlacházi Üdülőhelyi Bizottság”